6. fejezet - A véletlen trükkjei 1

Sajnálom, de pár napig nem tudok új részt írni mert osztálykirándulásra megyek. Pénteken jövök haza este, de szombaton már biztosan tudok írni. Megértéseteket köszönöm :)
Meg van a 100 látogató, nagyon köszönöm :DD!!

Kilenc óra volt amikor hazaértem. Azonnal megcsapott a grillcsirke illata. Pont ahogy szeretem. Utam azonnal a konyha felé vezetett ahol a húgom is úgy nézte a csirkét mint én, csak ő azért mert nem érte el. Levettem a cipőm, Jill pedig a nappaliba igyekezett miközben ezt mondogatta:
-Csibe...finom csibe.Anya csibe! Éhes vagyok, eszünk?
-Persze kicsim. Erin! Vidd a húgod az etetőszékébe. Drágám gyere vacsora.-ezzel George felállt a fotelből letette a szemüvegét és az újságját.
Anyu az asztalra tette a csirkét, és mindenki azonnal neki akart esni. Persze a nevelőapám mindig elfelejti sőt! Meg se jegyzi, hogy én mit szeretek a csirkében.
-Itt van Erinnek pedig a szárnya-tolta felém a szárnyakat.
-De tudod hogy én a mellét szeretem, vagy amibe nincs sok csont.
-Ne legyél már ennyire szörnyen válogatós. Azt edd ami van. Amikor én gyerek voltam örültem ha tudtam enni...
-Már a könyökömön jön ki a sok hazugságod! Ellentétben veled én megtudtam jegyezni, hogy gazdag családból való vagy, és ha már a válogatásnál tartunk nem tudom ki képtelen megenni a spenótot vagy rakott kelt!-tört ki belőlem-legjobb lesz ha én most inkább felmegyek-felálltam az asztaltól és feligyekeztem a lépcsőn.
Fél óra múlva kopogtatott be anyu.
-Hoztam fel neked csirkemellet, kenyérrel. Miért nem tudod  10 éves korod óta megszokni, hogy ő az apukád? Miért kell nektek mindig üvöltöznötök? Főleg Jill előtt...
-Mert egy beképzelt suttyó ez a George azt hiszi parancsolhat nekem. Ha nincs itt látod milyen nyugalom van?
-Jó neked ez a véleményed.-kiment és mielött becsukta volna az ajtót mondta-ha megetted hozd le a tálat.
Elfalatoztam a csirkét megfürödtem és elaludtam. Másnap 10 órakor ébredtem a világosságra. Az ablakon még nem volt függöny. Levittem a tányért amit tegnap este kellett volna. Ettem egy piritóst. Az első emeletre mentem, Jill a tvben nézett valami mesét amiben tündérek voltak, anyu az ágyat rendezgette.
-Jó reggelt-köszöntem-tudnál adni egy kis pénzt? A szobám ablakára szeretnék venni valami függönyt.
-A nappaliba a tv mellett ott a tárcám vidd el, és ha már elmész, vegyél 5-6 illatos gyertyát ami illene a nappaliba.
-Rendben, mindjárt indulok-kinyújtottam a kezem az ablakon, kellemes meleg idő volt. Még a nap is sütött. Felvettem a sortomat felsőnek meg egy piros-fehér-kék kockás inget, és a szürke tornacipőmet. -Mentem, majd jövök. HELLÓ!-üvöltöttem fel az emeletre. Kimentem a tornácra és ezzel neki is ütköztem egy járókelőnek. Bocsántatot kértem majd megnéztem kinek is mentem. Ismerős volt az arca, és amikor elmosolyodott egy az egybe beugrott ki ő. Niall, hát hogy is felejtettem volna el?
-Szia! Bocsi, csak. Öhm nem tudod merre lehet kapni függönyt vagy illatos gyertyát?
-Helló, de igen. Elkísérjelek? Mert elmondani nem tudom túl jól.
-Az jó lenne, köszi. Merre indultál? Úgy értem, feltartalak vagy ilyesmi? Ha igen akkor nem kell elkísérned. -de remélem nem, mert...nem is tudom, tetszel? gondoltam.
-Nem tartasz fel. A parkba mentem hátha látok valamit ismerőst.
A Notting Hillben a házak aljának nagyrészében boltok vannak. Az egyik ilyenbe mentünk, ahol megéreztem a különböző illatos gyertyákat. Húsz fajta gyertya biztosan volt. Ami a legjobban illet a nappaliba a narancs, vanília, csoki illatok voltak. Az illatuk együtt is nagyon finom volt. Mindegyikből vettem kettőt és egy függönynek egy bordó anyagot amin nem szürődik át a fény. Niallt hívta valami haverja ezért elkellett mennie. Nézelödtem még, de az idő nagyon elborult és hüvős lett, amikor visszaindultam volna láttam egy boltot, tele szuvenírrel, főleg I love LONDON cuccokkal. Bárhova mentünk ami külföldön volt mindig vettünk egy olyan pólót amin az ország vagy város neve volt. Most jól is jött egy pulcsi ezért vettem egy fekete színűt. Hazamentem, Jill épp joghurtot evett, anyu fözött. Beköszöntem és letettem a pénztárcát meg a gyertyát. Anyu jött utánam:
-Tudtam, hogy bízhatok az ízlésedben, a függöny is aranyos. Hát a pulcsi?
-Köszi.... Hát fáztam és nagyon megtetszett de visszafizethetem ha akarod.
-Persze hogy fázol-szólalt fel George is-mindig úgy öltözöl mint egy utcasarki nőszemély, ráadásul pont feketét. Mit gyászolsz, tán a stílusod?
-Én mondtam neki, hogy vegyen valamit még magának!-védett meg anyu-Menj és vidd fel a függönyt.
Felszaladtam a lépcsőn a szobámba. A szemembe gyűltek a könnyek. Becsuktam az ajtót és neki dőltem. Egyedül erre tudtam gondolni: Apa miért mentél el?